Kakuk György a politikai fóbiákról: Válságzóna

A rendszerváltás idején a 168 óra rádióműsor munkatársa volt, majd riportere az MTV Esti Egyenlegének. Később a Magyar Rádió külpolitikai szerkesztője, idővel pedig a TV 2 külpolitikai főszerkesztője lett. Aztán elhagyta az országot: az ENSZ-misszió tagjaként Kosovóban és Kelet-Timorban szolgált. Tavaly nyáron végleg hazatért. Azóta a Demokratikus Koalícióban politizál. A párt legutóbbi közgyűlésén beválasztották az elnökségbe.

- Egy sikeres újságíró miért lesz politikus?

– A politizálást nem most kezdtem: 1999-ben otthagytam a médiát, külföldre mentem. Előbb az EBESZ, majd az ENSZ kosovói missziójának lettem tagja. A szerb bombázások után Kosovó elnyerte függetlenségét, és a helyi választások kiírásáig az ENSZ-adminisztráció irányította az új szuverén államot. Voltaképpen kormányzati feladatokat láttunk el. Később, 2009-től Kelet-Timorba irányítottak: az indonéz hadsereg kivonulását követően az ideiglenes ENSZ-adminisztráció szóvivője voltam. Tavaly nyáron tértem végleg haza.

- És gondolta, a háborús régiókban szerzett tapasztalatait a hazai közéletben is hasznosíthatja?

– Kétségtelen: aki ennyi időt eltölt a világ válságzónáiban, hozzászokik egy adrenalinszinthez. A lagymatag életet nem sokáig bírja. Egyébként a Demokratikus Koalícióba én már akkor beléptem, amikor még Kelet-Timorban voltam. Két évvel ezelőtt interneten olvastam a DK megalakulásáról, meg hogy online is lehet párttagnak jelentkezni. Abban az időben ez inkább csak jelképes támogatás volt tőlem, hiszen kintről nem vállalhattam itthoni feladatokat. A Demokratikus Koalíció akkor alig mérhető párt volt: még erősen éltek a Gyurcsány Ferenc elleni karaktergyilkosság következményei. Kínos volt „gyurcsányistának" lenni. Amikor 2011 karácsonyán hazajöttem, óvatosan meséltem Eörsi Mátyás barátomnak: „Beléptem a DK-ba." Mire ő nevetve válaszolta: „Akkor jó, mert én is." Hazaköltözésemkor mégis hosszan mérlegeltem: vállaljak-e nyilvános közszerepelést?

- Győzött az „adrenalinéhség"?

– Nehezen szántam rá magam, hogy a független értelmiségi szerepét feladjam. Tisztában vagyok azzal: bármit mondok, innentől már pártvéleménynek veszik. Kaptam is már gúnyolódásokat a publicisztikáim miatt. De akkor is úgy érzem: Magyarország olyan súlyos társadalmi, gazdasági, erkölcsi helyzetbe került, hogy részt kell vennem a demokratikus ellenzék küzdelmeiben. Kényelmes értelmiségi pozíció kívülről kritizálni mindent, tüntetésekre járni, a Facebookon posztolni. Ez csupán a politizálás illúziója. Nekem kevés. Többet szeretnék tenni.

- Ha a Fidesz ellen akar harcolni, miért a DK-ba lépett be? Van erősebb párt is a baloldalon.

– Az európai elveket legmarkánsabban a DK képviseli. Én pedig a nemzetközi kapcsolatok szervezésében tudok talán a legtöbbet segíteni. Másrészt: Gyurcsány számomra kezdettől az egyik leghitelesebb közéleti személyiség. Akkor figyeltem föl rá, amikor 2004-ben a parlamenti székfoglaló beszédében lovári nyelven is elmondta: ez az ország a cigányok és a magyarok közös hazája. Neki el tudtam hinni, hogy nem megélhetési politikus, aki csupán pénzt és hatalmat akar. Akkoriban húsz ponttal vezetett a Fidesz az MSZP előtt. A baloldal helyzete reménytelennek tűnt. Én fogadtam valakivel, hogy Gyurcsány megnyeri a 2006-os választásokat. Nekem lett igazam.

- De a baloldal 2010-es „történelmi vereségéhez" is volt köze Gyurcsánynak. Egyáltalán: „korszakváltó" lehet az a politikus, aki ekkorát bukott?

– Ma sokan hangoztatják: Gyurcsány Ferenc rossz miniszterelnök volt, rosszul vezette az országot. Nyilván elkövetett hibákat, amelyeket amúgy már többször önkritikusan elismert. Orbántól ilyet sosem fogunk hallani. És vajon más jobban tudott volna-e kormányozni abban a szinte polgárháborús légkörben, amit Gyurcsány miniszterelnöksége alatt a Fidesz teremtett? Ráadásul Gyurcsánynak a saját pártjában sem volt stabil támogatói háttere. Elképesztő lejárató kampány indult ellene az őszödi beszéd szándékos félremagyarázásával. Az a beszéd a hazugságokkal való leszámolásról szólt. Azt hiszem, ma – amikor a Demokratikus Koalíció támogatottsága növekszik – ezt egyre többen felismerik. Mi a DK-ban most is Őszöd szellemében politizálunk: nem szállunk be a populista versenybe. Nem ígérünk olyasmit a választóknak, amit úgysem tudnánk teljesíteni.

- Ám még baloldali politikusok körében is erős a Gyurcsány-fóbia. Mesterházy Attila és Bajnai Gordon utólag elhatárolódnak attól a politikai múlttól, amelynek pedig maguk is meghatározó szereplői voltak. Kritikusan nyilatkoznak például a 2006-os utcai rendőri fellépésekről. Talán így akarnak gesztusokat tenni a Fideszben csalódott jobboldali és bizonytalan szavazóknak.

– A 2006-os utcai összecsapások megítélése is a politikai hazugságmítosz része. Egy demokráciában alapjog a szabad gyülekezés és a tüntetés. Ugyanakkor nincs olyan demokratikus állam, ahol eltűrnék, hogy utcai randalírozók rendőrökre támadjanak, gyújtogassanak, és erőszakkal fellépjenek a demokratikusan megválasztott kormány ellen. Ezzel mindenütt szembeszállnak a legkeményebb eszközökkel. Itt a hazugságmítosz építését egy szélsőjobbhoz közeli jogászbizottság „tényfeltárása" kezdte, aztán valamennyire a baloldalra is átterjedt a politikai fóbia. Az MSZP-nek és az Együtt 2014-nek el kellene döntenie: Orbán ellen akarnak-e harcolni, vagy Gyurcsány ellen?

- Vannak, akik meg úgy látják: mivel még mindig Gyurcsány Ferenc a baloldal legkarizmatikusabb politikusa, Mesterházy és Bajnai ezért sem akar egyelőre választási szövetséget kötni vele.

– Csakhogy ezzel az egész baloldal esélyét gyengítik. Abban bízom, ezt előbb-utóbb ők is belátják. Az ellenzéki tárgyalásokat bármikor újra lehet nyitni. Én például a DK színeiben Budaörsön indulok egyéni jelöltként 2014-ben. Ám ha van egyezség, és az azt kívánja, természetesen visszalépek a kerületemben induló MSZP-s jelölt javára. Ebben nem hajt egyéni ambíció, személyes érdekeimet alárendelem közös célunknak.

- A DK valóban erősödött. De mitől nőhet még a politikai ereje?

– Akárhová megyünk Gyurcsánnyal, annyian jönnek meghallgatni őt, hogy nem férnek be a terembe. Gyurcsány Ferenc talán még sosem kampányolt ilyen lendülettel. Túlélte a karaktergyilkosságot, nincs már veszítenivalója: immúnissá vált a támadásokra. „Golyóálló" lett. Abban is bízom, hogy az Orbán-ellenes radikalizmusunk egyre több embert fog felrázni, és végre megértik: Magyarország számára rendkívüli veszélyt jelentene, ha újraválasztanák a Fideszt. Ami itt történik, az kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor Jugoszláviában Milošević teljhatalmat kapott, és elszabadult a nacionalista őrület. Ezt meg kell akadályoznunk.

- A párhuzam túlzó: szerencsére nálunk nem robbantak ki fegyveres harcok.

– Minket elsősorban gazdasági veszély fenyeget. A külföldi tőke nem jön ide. És aki csak teheti, kimenekíti a pénzét. Ha Orbán újabb négy évet kap, kivezethet bennünket az unióból. A Fidesz szembemegy minden európai alapértékkel, és ezt az EU sem tűrheti a végtelenségig. Felfüggeszthetik a szavazati jogunkat, befagyaszthatják a strukturális alapokból kapott támogatásokat. Márpedig itt egy kátyút sem tudnának betömni EU-s források nélkül. Az unióellenes jobboldali propaganda hazánkat nyomorba döntheti. Ezért sem lehet kompromisszumot kötni a Fidesszel. A DK a legradikálisabban elutasítja őket.

- Min múlhat a demokratikus ellenzék győzelme?

– Sok apró, előre kiszámíthatatlan esemény is politikai fordulatot hozhat. Az biztos: ha nem alakul ki szoros együttműködés a baloldali pártok közt, győzelem sem lesz. Viszont egy széles körű összefogás akár lavinaszerű mozgásokat is elindíthat: tömegével átszavazhatnak a demokratikus ellenzékre.

forrás: 168óra