Bauer Tamás: Az egy eurót érő ország

Azt írja a Napi.hu, hogy egy euróért venné meg a Széchenyi Bank, vagyis az állam az osztrák Raiffeisen Bank magyarországi leánybankját. Ez lenne egyike azoknak a jelentős külföldi bankoknak, amelyek Matolcsy György szerint kivonulnak az országból. Matolcsy és Varga ezt valóságos diadaljelentésként adta elő. Íme, előbb-utóbb megvalósul Orbán álma, a többségében magyar tulajdonú bankrendszer. Orbánnak ez siker.

Miért siker? Mert elérte, amit akart. Bankadóval, végtörlesztéssel, a bankok légből kapott kartellvádra épített bírságolásával, a fennmaradt devizaadósságok a bankok rovására való rendezésének ígéretével veszteségbe kergette a Magyarországon működő, külföldi tulajdonú bankokat, és nem is kínál esélyt a nyereséges működésre belátható időn belül. Márpedig piacgazdaságban egy vállalkozás értéke attól függ, hogy milyen nyereségre van kilátás. A magyarországi bankoknál, amíg Orbán van hatalmon, semmilyenre.

Orbánnak ez siker volna, Magyarországnak katasztrófa. Az egyeurós árnak már a felmerülése is üzenet, még akkor is, ha netán nem valósul meg az üzlet. (A szerk. megj.: Raiffeisen szerda este bejelentette, hogy a jelenlegi feltételek mellett nem válik meg magyarországi leánybankjától.) Az egyeurós ár felmerülése azt üzeni, minden korábbinál egyértelműbben, hogy Magyarországról menekül a tőke. Azt üzeni, hogy Magyarországon jelenleg nem érdemes befektetni. Más szóval: ma Magyarországnak nincs jövője.

A magyar gazdaságnak van ma két értékelése. Az egyik: az Európai Unió kiengedte Magyarországot a túlzottdeficit-eljárásból. Ehhez csak azt kellett néznie, hogy három százalék alatt van-e a hiány. Hogy hogyan érték ezt el, mennyire tartós folyamatok eredményeként, hogy fenntartható-e, azt nem kellett néznie, nem nézhette. Illetve: annyiban nézte, hogy kommentárként hozzáfűzte a döntéshez, de magánál a döntésnél nem vehette figyelembe.

A másik értékelés a hitelminősítőké. Akik továbbra is bóvli kategóriában tartják Magyarországot. Matolcsy György ugyan felszólította őket, hogy tárgyaljanak a kormánnyal a minősítésről, de a hitelminősítők fülük botját sem mozgatták. Elvégre, amit Matolcsy mond, az abszurdum: a hitelminősítők függetlenül dolgoznak, elképzelhetetlen, hogy tárgyalást kezdjenek az országgal. Ahogy a színikritikus sem tárgyal a színházzal, hogy mit írjon az előadásról. Önmagában Matolcsynak ez a szövege megerősíthette őket, hogy azt az országot, ahol a jegybankelnök ilyet mond, bóvlinak tekintsék.

Az, hogy elhangzott a hír, hogy az állam egy euróért veszi meg a Raiffeisen Bankot, a bóvli minősítést támasztja alá, és önmagában is cáfolata annak, hogy „Magyarország jobban teljesít".

Forrás: Galamus-Csoport