Bauer Tamás: Kutyaszorítóban

Még mindig értem Andor Mihályt. Annyira értem, hogy vasárnapi írásomban, amikor leírtam, hogy mennyire ugyanazt képviseli a Fidesz és a Jobbik, magyarázatként hozzátettem: „Annak persze, hogy a Jobbik nyíltan mondja azt, amit a Fidesz csak kódoltan mond, de közben teszi is, van jelentősége.” Majd pedig: „Amikor a Jobbikkal való bármiféle együttműködést elutasítunk, azt a nézetrendszert, azt a politikai magatartást utasítjuk el, amely ugyan messze túlterjed a Jobbikon, de mások csak félig-meddig, szemérmesen vállalják fel, ha felvállalják.” Ezért érveltem a mellett, hogy ne írjunk alá a Jobbikkal együtt vizsgálóbizottsági kezdeményezést a Fidesszel szemben.

Azt is értem, hogy ha azt mondom, a Jobbikkal ne folytassunk vitát az Országgyűlésben, ugyanezzel az erővel mondhatnám azt is, hogy a Fidesszel se folytassunk. A Jobbik nyíltan rasszista párt, a Fidesz pedig a demokráciát megsemmisítő állampárt, amely maga is etnikai alapra helyezi a politikai közösséget, amitől már csak egy lépés a nyílt kirekesztés. És ha az Országgyűlésben úgy viselkedünk a Fidesszel, ahogy egy demokratikus kormánypárttal szokás viselkedni, azt a hamis benyomást keltjük, mintha még mindig demokrácia lenne Magyarországon. Andor szerint viszont ki kell használni a parlamenti működés során adódó minden lehetőséget, akár a Jobbikkal közös fellépést is, és nem zavarja, hogy ezzel netán erősítjük általában a demokrácia fennállásának látszatát, és ezen belül a Jobbik demokratikus mivoltának látszatát. Szerinte ez nem befolyásolja a demokraták identitását. Én a magyar sajtót olvasva, a magyar médiát követve úgy látom, hogy a demokraták jelenléte a felszámolt demokrácia intézményeinek falai között, illetve a Jobbik rendszeres médiaszereplése bizony hozzájárul a tévhitek fennmaradásához, s ezzel ahhoz is, hogy a maguk helyzetét tévesen lássák a demokratikus oldal politikusai.

Egyetértek Andor cikkének záró kérdésével: „ha egyszer nemcsak a Jobbikkal, hanem a Fidesszel szemben is demonstrálnunk kell az antifasizmusunkat, azt, hogy a demokratikus világhoz tartozunk és a demokratikus világban kialakult emberjogi konszenzushoz ragaszkodunk, akkor miért nem áll föl és vonul ki a demokratikus ellenzék a parlamentből?”

Megint valódi dilemmáról van szó, amivel jó néhányan foglalkoztak az elmúlt három évben. Akik felvetették, hogy ki kellene vonulni a Parlamentből (például Tamás Gáspár Miklós márciusban a Kálvin téren), és azok is, akik felvetették (mint Révész Sándor a Népszabadságban), hogy bojkottálni kellene a választásokat, ha egyszer nem tekinthetők tiszta és szabad választásnak.

Amikor Gyurcsány Ferenc – még az MSZP-frakcióban – felvetette, hogy bojkottálni kellene a Fidesz által vezényelt alkotmányozást, először nem fogadták el a javaslatát, azután előbb az MSZP, majd az LMP is elfogadta. A DK a bojkottot a választójogi törvény vitájára is kiterjesztette. Az alkotmányozásnál és a választójogi törvénynél volt a leginkább nyilvánvaló, hogy a látszólag parlamentáris törvényalkotás valójában a parlamenti demokrácia felszámolására irányul. Itt volt egyszerű azt mondani: ami tegnap történt az Országgyűlésben, az még összeegyeztethető lehetett a jogállammal, ami ezen a ponton történik, már nem az. Lehetett volna korábban is megjelölni e pontot, már akkor, amikor 2010 nyarán a kétharmados többség először nyúlt ellenzéki egyetértés nélkül az alkotmányhoz. Maga az ellenzék nélküli alkotmányozás már biztosan ilyen pont volt. Megalapozott lett volna az is, ha a demokratikus pártok ezen a ponton – például az Alaptörvény elfogadásakor – végleg elhagyják az Országgyűlést. Az ilyen politikai lépésnek akkor van ereje, ha a demokratikus pártok együtt teszik. Erre pedig sem az MSZP, sem az LMP nem volt kész. Így viszont – el kell ismerni – azt a hamis benyomást keltik a demokratikus pártok – a DK is –, hogy még demokrácia van.

Hasonlóképpen folyamatosan mérlegelni kellett: mikor kell azt mondani, hogy a választáson már nem szabad részt venni, mert már végképp nem tekinthető szabad választásnak. A választójogi törvény ellenzéki egyetértés nélküli elfogadását nem tekintettük ilyen pontnak. Nem volt magától értetődő, hogy már annyira a Fidesznek kedvez a választási törvény, hogy a választás eredménye már nem tükrözheti a választói akaratot. Tavaly az előzetes regisztráció bevezetése tűnt ilyen pontnak. Akkor Orbán végül visszakozott. A – regisztráció nélküli – választási eljárási törvény újra több ponton a Fidesznek kedvez – például azzal, hogy több ponton korlátozza a pártok választási hirdetéseit, viszont semmi korlátot nem tartalmaz a kormány politikai hirdetéseire –, de magához a választójogi törvényhez képest már ez sem tűnik elégségesnek a bojkott kimondásához. Legalábbis a demokratikus oldal egésze számára nem. Így azután óhatatlanul megint hozzájárulunk ahhoz a látszathoz, hogy szabad választások lesznek jövőre Magyarországon.

Kutyaszorítóban vagyunk, az orbáni kétharmad kutyaszorítójában. Jó döntéseink nincsenek.

Forrás: dkp.hu