Bauer Tamás: Ellenzékben, manapság

Két ügyet veszek elő az elmúlt hetekből, amelyeknél zavart látok a demokratikus oldalon. A parlamentben is, és a közönségben is.

Nemrégiben a Országgyűlés többsége Vadai Ágnes és Szűcs Erika DK-s képviselőkre szabott ki 130 ezer forintos bírságot. Ilyenkor a házelnök tesz javaslatot a tiszteletdíj részleges elvonására, és az Országgyűlés szavaz. A dolgot az MSZP-s Szanyi Tiboron kezdték, azután LMP-s és PM-es képviselőkön folytatták. Az utóbbiakat ugyanazért büntették, amiért most Vadait és Szűcsöt: táblákat, molinókat tartottak magasba az ülésteremben, ez úton tiltakozva a Fidesz valamilyen disznósága ellen.

A szavazásnál a demokratikus oldal más képviselői nagy számban szavaztak nemmel. Ezúttal például az MSZP jelen levő képviselői. Ugyan miért? Tényleg az a baj ezekkel a büntetésekkel, hogy az érintettek nem érdemlik meg? Vajon azzal egyetértettek a képviselők, amikor Novák Előd jobbikos képviselőt büntette a többség antiszemita célzásokért? Vagy amikor a Jobbik-frakció egész sor képviselőjét büntették, amiért elfoglalták az elnöki emelvényt, hogy megakadályozzák a földtörvény megszavazását? Vajon egyetértettek volna, ha Illés Zoltán fideszes képviselőt, államtitkárt Széll Bernadett LMP-s képviselőre tett megjegyzéséért büntetik meg?

A demokratikus oldal képviselői akkor járnának el helyesen, ha ezeken a szavazásokon egyáltalán nem vennének részt. A részvétellel, a nemleges szavazattal is legitimálják magát az eljárást: azt, hogy az országgyűlés többsége jogosultnak tekinti magát, hogy megítélje és szankcionálja az ellenzéki képviselők magatartását. Ez pedig gyökeresen ellentétes kormányoldal és ellenzék, illetve a képviselők összessége és az egyes képviselők viszonyával demokratikus parlamentben.

A képviselői tiszteletdíj a képviselői jogállás velejárója, a képviselői függetlenség legfontosabb biztosítéka. A parlamenti képviselőt a tisztes megélhetéshez elegendő tiszteletdíj illeti meg, hogy ne legyenek anyagi gondjai, ne keressen más jövedelemforrást, ne kerüljön senkitől anyagi függőségbe, figyelmét csak választóinak képviseletére fordíthassa. Ezen az sem változtat, ha a megválasztott képviselők egyike-másika, vagy akár többsége nem a kellő szorgalommal látja el feladatát. Amíg ők képviselnek bennünket, addig a tiszteletdíjhoz senki sem nyúlhat hozzá, az Országgyűlés egésze sem. Már az is hiba volt, amikor – korábbi ciklusokban – elkezdték a képviselőket a hiányzásokért büntetni. Nem szép dolog, ha egy képviselő kerüli az üléseket, különösen a szavazásokat – a büntetés csak a szavazásokról való hiányzásokra vonatkozott –, de a képviselői függetlenség nemcsak arra vonatkozik, hogy hogyan szavaz, hanem arra is, hogy részt vesz-e a szavazásban. Ez a büntetési gyakorlat arra is módot adott Kövér Lászlónak már az új országgyűlési törvény hatályba lépése előtt, hogy azt szankcionálja, ha az ellenzék egy része bojkottálja egyes törvények szavazását.

Az új országgyűlési törvény viszont gyakorlatilag korlátlan lehetőséget ad a többségnek, hogy az ellenzéki képviselőket tiszteletdíj-elvonással büntesse, ha a képviselő megítélésük szerint zavarja a plenáris (vagy bizottsági) ülést, illetve sérti a Ház méltóságát. (Van még olyan egyáltalán?) Megjegyzem, a megbüntetett képviselők akciói mindeddig egyetlen esetben zavarták az ülést: amikor a Jobbik-frakció az elnöki emelvényt foglalta el. Az effajta szankciót – bármit gondolok is a Jobbikról – velük szemben sem tartom elfogadhatónak. Amikor kifejezetten akadályozzák a szavazást, még talán, de egyébként biztosan nem. Az ilyen szankció a többséggel való visszaélésnek a Fideszre olyannyira jellemző példája.

Vannak olyan normaszegések, amelyeket nem a jog szankcionál, hanem a közmegvetés. A közjogi normák megszegését többnyire csak a közmegvetés szankcionálja. Olyan országban, ahol léteznek még olyan normák, amelyek megsértőit közmegvetés sújtja.

Jobbikosokról írtam az előbb, maradok is náluk. Megteheti-e demokratikus párt parlamenti képviselője, hogy a Jobbik képviselőivel összefogva tesz valamilyen parlamenti lépést. Például velük együtt kezdeményezi vizsgáló bizottság megalakítását vagy parlamenti vitanap megtartását. Erről folyt heves vita az MSZP-ben Czeglédy Csaba szombathelyi frakcióvezető és néhány országos vezető, nevezetesen Lukács Zoltán frakcióvezető-helyettes és Török Zsolt szóvivő, és az ő képükben az országos vezetés között a Facebookon. Czeglédy nemes egyszerűséggel balfékeknek nevezte az országos politikusokat, akik elutasították az LMP által indított vizsgálóbizottsági kezdeményezés támogatását, mivel az LMP a Jobbik képviselőit is felkérte a támogatásra. A Klubrádió hétvégi magazinműsorában az ott vitatkozó négy tekintélyes politikai újságíró közül kettő is úgy vélekedett: a szocialistáknak alá kellett volna írniuk a jobbikosokkal együtt is a vizsgáló bizottsági kezdeményezést, és a másik kettő sem vitatkozott velük. Nem értem sem Czeglédyt, sem az újságírókat.

Amikor 2010 tavaszán megszületett a választási eredmény, és kiderült a mandátumok megoszlása az új parlamentben, levontam a következtetést: ebben a ciklusban a Fidesszel szemben nem lehet vizsgáló bizottságot, illetve parlamenti vitanapot kezdeményezni. A házszabály ahhoz 78 képviselő (húsz százalék) aláírását követeli meg. Az MSZP-nek és az LMP-nek pedig együttvéve sem volt ennyi képviselője a felálló parlamentben. (Ezen a helyzeten a demokratikus oldalon azóta bekövetkezett szakadások sem változtatnak.) Nyilvánvaló volt számomra, hogy a Jobbik képviselőivel nem lehet közösen semmiféle parlamenti kezdeményezést elindítani. Mit tehetnek a demokratikus pártok politikusai a politikai életben megjelenő újnácikkal? Ha elindulnak a választáson, és bejutnak a parlamentbe, ezt tiszteletben kell tartani. Az a tény azonban, hogy demokratikus választáson szereznek mandátumot, nem változtat azon, hogy újnácik. Én, amikor még képviselő voltam, és ott ültek néhány székkel odébb a MIÉP-esek, egy szabályt érvényesítettem, és ezt javasoltam akkori frakciótársaimnak is: nem állni szóba velük, nem reagálni felszólalásaikra a parlamenti vitákban. Ezt hívják a politikában karanténnak. Demokráciákban ezt alkalmazzuk a szélsőjobboldallal szemben. Ezt alkalmazza a demokratikus média, és ezt alkalmazzák a demokrata politikusok. Ezért helytelenítettük, amikor a Jobbik már a parlamentbe jutását megelőzően rendszeres vendége volt a közszolgálati tévéműsoroknak, illetve meghívták a Corvinus Egyetem politológia tanszéke által rendezett Tárcatükör-rendezvényekre. Ugyanígy tartom hibának, hogy Ertsey Katalin LMP-s képviselő Gaudi Nagy Tamással közösen nyújtott be módosító javaslatot egy törvényhez. Azt is, hogy parlamenti kezdeményezéseiknél rendszeresen számítanak a Jobbik részvételére. Akinek jelent valamit a demokratikus és nem demokratikus pártok közötti különbségtétel (és a Klubrádióban vitatkozó újságírók számára bizonyosan jelent), az nem indíthat közös parlamenti kezdeményezést újnácikkal, és nem kifogásolhatja, ha demokratikus pártok képviselői erre nem hajlandók.

Szándékosan hagyom a végére: a dolognak még csak értelme sem lenne. Amikor a szocialisták az LMP-sekkel együtt korábban félretették ezt a megfontolást, és egy kezdeményezéshez összejött a jobbikosokkal együtt 78 képviselő támogatása, a Fidesz természetesen elszabotálta a vizsgáló bizottság felállítását, hiába lett volna kötelező felállítani. De nem az a kérdés, hogy betartja-e a Fidesz a szabályt, hanem az, hogy miképp kellene eljárni, ha betartaná, s lenne esély a vizsgáló bizottság felállítására. Akkor sem lenne szabad összeállni a Jobbikkal. Kivételesen sem. Legalábbis szerintem.

Forrás: Galamus